1.fejezet

Az erkélyen álltam, és csak bambán néztem ki a fejemből, észre sem vettem, hogy valaki mögém lopódzik és hátulról átkarolja a derekam.

-Szia Édes!-súgta a fülembe kedvesem Alec. Igen, Alec Volturi, a Volturi testőrség rangos tagja.

-Jó reggelt!-fordultam vele szembe.

-Valami baj van? Olyan.. olyan zaklatottnak tűnsz.

-Nem, csak gondolkoztam.

-Ne füllents..Ne.

-Gondolkoztam az emberi életemen. Ennyi.-csaptak össze a tenyerem. Mostanában elég sokat jár a fejemben a múltam. Azon vámpírok közé tartozom, akik tisztán emlékeznek régi életükre. És hát nekem volt könnyű életem-nem mintha a többieké az lenne... Akkor egyikőnk se lene most itt- csupa fájdalom volt. 

-Ne foglalkozz a múltal, a jelen sokkal fontosabb-közben végigsimította arcomat-Na meg a jövő-megfogta a kezem, és a jegygyűrűmet kezdte babrálni-

"Elsa!Alec!" valaki nekünk kiabált egy alsó erkélyről.

-Itt vagytok?-ordított egyre hangosabban.

-Demetri? 

-Na végre. Gyertek a tárgyalóba, Aro gyűlést tart.

Alec-el lesiettünk a tárgyalóba, ahol már a többiek egy sorban álltak.

-Demetri, vagy ti nem ismeritek az óràt?-kérdezte Caius az ő szokásos pofátlan bunkó hangnemében.

-Bocsáss meg mester-szóltam Caiushoz.

-Csitt!-szólt kózbe Aro.-Szóval, azért hívtalak össze titeket, mert fontos mondanivalóm van...