6.fejezet

5.fejezet

Bocsánat az egy hét kihagyásért... meg hogy már megint szombaton. De(tudom, kicsit kínos) elfelejtettem, hogy tegnap péntek volt.. (Igen, tényleg ennyire félkegyelmű vagyok)
*Cas szemszöge(még mindig)*
Alec illatta zökkentett ki a zavaros gondolatmenetből. Az ajtóm előtt állt, és olyan erősen verte az ajtót a tenyerével, hogy azt hittem apró darabokra fog szállni.
-Szia!-nyitottam neki ajtót és betessékeltem
-Beszélnünk kell-bökte ki.-Én...-ahelyett, hogy befejezte volna, rátapasztotta száját az enyémre-Szeretlek-súgta a fülembe
*Alec szemszöge*
(hajnal)
Az egész éjszakát nála töltöttem. Hirtelen nem érdekelt senki és semmi más csak Ő.
Gondosan igazgatta a lepedőt és a párnákat, nehogy véletlenül valaki gyanút fogjon, hogy az éjszakát nem egyedül töltötte.
Öltözés közben azon morfondíroztam, hogy mi lenne ha nem gondoskodtam volna pótingről... valószínűleg nem tudnám kimagyarázni, hogy miért sétálok ki fél meztelenül Cas szobájából.
Kicsit büszke voltam magamra, hogy ennyire előrelátó voltam a felsőmmel kapcsolatban. Sejtettem, hogy a vörös szépség darabokra fogja cincálni.
-Bepakoltál már?-törte meg a csendet, miközben bekötötte a cipőfűzéjét-Csak mert elvileg nemsokára indulunk.
-Umm, nem. Akkor megyek, és összeszedem a cuccaimat. Később találkozunk-kiviharoztam az ajtón, és a saját szobám felé vettem az irányt.
Elsa nem volt ott, de őszintén szólva nem igzán érdekelt.
Pár "emberibb" ruhát és a köpenyemet a bőröndbe gyömöszöltem, és már mentem is vissza Cassandrához.

4.fejezet

Még mindig csak szerda van. Nekem pedig csinálnom kellett valamit. Szóval, íme a trehány munkám gyümölcse.:D 

-Mikor indulunk, mester?-tette fel Lucy a kérdést, amire a válasz engem is nagyon érdekelt.

-Holnap délben. Nemis, hajnalban! Még valaki, kérdés?-körülnézett, de senki-Rendben. Menjetek a dolgotokra!-intett.

Akik eddig bent voltak, egy szempillantás alatt kinn termettek - köztük én is. 

Elmerültem gondolataim tengerében, amiből Cassandra húzott ki. 

-Sikerült megbeszélni?-a kezét óvatosan a vállamra rakta

-Khmm...-a szabad kezemmel lefejtettem a vállamról vékony ujjait.-Mondhatjuk úgyis.-közben az Elsa-val közös szobánk mellett haladtunk el

-Ha ''mondhatjuk úgyis'', akkor miért nem vagy vele?-kérdezte gúnyosan

-Mert elmegyek vadászni. Azért.

-Értem. Jó vadászatot.-befordult a keskeny folyosón, én pedig tovább mentem, egyenesen az északi erdőbe. 

***

Egy hatalmas fenyőn ücsörögtem, közben pedig a tűleveleket tépkedtem.

Igaz, hazudtam Cas-nak, de csak mert nem akartam, hogy mégjobban belemásszon az életembe. Amíg ő nem volt itt, annyira boldog voltam... Tönkretett mindent. Belépett az életembe, és beragyogta azt. De nem szerethetem, és nem csak azért, mert Elsaval ez vagy az lesz. Önös érdekből sem - A vámpíroknak egy igaz szerelmük van, és úgy gondolják, hogy ezt elsőre mindenki megtalálja. Aki pedig nem, mert továbblép, azt megvetik. És én ezt nem hagyhatom, rendkívüli tiszteletnek örvendek a vámpírok körében.

És ebbe nem ronthat bele egy olyan dolog, mint a szerelem. 

*Cassandra szemszöge*

Előhalásztam a kulcsomat, majd a zárba helyezve elfordítottam.

Lehuppantam az ágyra, a fülhallgatót beletettem a fülembe, és max hangerőn hallgattam a kedvenc számait.

Közben Alec-en gondolkodtam...az első olyan fiún akit nem tudok kiverni a fejemből. Egyszerűen képtelenség. A bájos arca, és a mély hangja -már amennyire egy tizenöt évesnek az lehet-... nincsenek rá szavak.

De ami a legbosszantóbb, hogy fogalmam sincs az ő érzéseiről. Néha úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne belém, máskor pedig olyan rideg... Megőrít a bizonytalanság.

3.fejezet

Tisztában vagyok vele, hogy még csak kedd van, de a síszünet miatt gyakorlatilag semmi dolgom nincs, szóval miért ne rakhatnám fel most? (Pénteken is lesz új) u.i. - Ebből nem csinálok rendszert (ahogy a síszünetből sem csinálnak) & sorry a pocsék fejléc miatt
*Alec szemszöge*
Elsa volt az.
-Te meg mit képzelsz magadról?-dühében Cas karját rángatta.-Mit csináltál a vőlegényemmel?-lökött egyet rajta
-Én... én csak... nem tudtam hogy ő a vőlegényed.
-És te Alec-pillantott rám dühtől izzó aranybarna szemeivel-hogy tehettél ilyet? A jegyesed vagyok... voltam.-mondta,majd hiper gyorsasággal elfutott...
-Gratulálok balfék, ezt jól elszúrtad!-vágta a képembe Heidi, aztán rohant Elsa után.
Egyedül maradtam a síró Cassandrával. Kínos csend volt amit utáltam... úgy éreztem vissza kell mennem a kastélyba, bocsánatot kell kérnem El-től, még akkoris ha nem akar látni. És meg kell magyaráznom.
-Én azt hiszem megyek!
-Alec-megragadta a karom- én őszintén sajnálom. Nem tudtam. Elmagyarázom én neki,nem akarom, hogy téged hibáztasson, igazságtalan lenne.
-Ne... inkább ne mondj neki semmit.-én is tovább álltam és amilyen gyorsan csak tudtam, úgy siettem a menyasszonyomhoz
Amikor megálltam a szobánk ajtaja előtt, elöntött a bűntudat. Fél napja beleszerettem egy másik nőbe (is)-bár nem vagyok benne biztos- és talán ő is belém. Nem helyes amit csinálok, és ezt nem tehetem vele, tudom. El kell folytanom az érzést.
Kopogtam. Vártam. A kilincs megmozdult-de csak Heidi volt az. A szobából sírás szűrődött ki, tudtam, hogy El volt az.
-Bemehetek?-sóhajtottam.
-Elsa, bejöhet ez a szemétláda?-kérdezte Heidi, közben pedig végig a szemembe nézett.
-B... Be-válaszolta sírva.
Heidi tágabbra nyitotta az ajtót.Elsa a francia ágyunkon ült egy halom zsebkendővel. Furcsa, hogy engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy bemessek a saját szobánkba. Heidi magunkra hagyott minket.
-Sze...-kezdtem bele
-Térj a lényegre-felállt hogy kidobja az elhasznált zsebkendőket, aztán visszaült egy méter távolságot hagyva közöttünk.
-Cassandra tényleg nem tudta, hogy jegyben járunk.
-Együtt dolgoztátok ki ezt a hazugságot?
-Ez nem hazugság...
-Persze-motyogta alig érthetően- Szereted?
-Nem.-nem tudom, hogy hazudtam-e...azt sem tudom, hogy pontosan mit érzek.
-Rendben. Most menj, át kell gondolnom.
-Ha azt akarod...-felálltam, majd kimentem. Jelenleg ezt tűnt a legjobb ötletnek.
A folyóson sétáltam, és Demetri jött velem szembe.
-Alec!
-Gyorsan Demetri, nem vagyok jó kedvemben.
-Hát... csak annyi. hogy Aro ismét hívatott. Gyere a tágyaló terembe.
-Jó, majd megyek. Még valami?
-Igen. Most gyere.
Sóhajtottam egyet, aztán a tárgyaló felé vettem az irányt, ahova Dem is velem jött.
Amint kinyitottam a magas, kétszárnyú ajtót, Cast pillantottam meg. Szívesen becsaptam volna az ajtót - dehát ezt ugye nem lehet...
-Mindenki itt van?-nézett körül Aro-Nagyon jó. Alec, el kell mennetek igazságot szolgáltatni... Svédországba. Valaki ott reméli, hogy nem fogunk rátalni... de persze téved. Dem, Lucy, Alec, csomagoljatok!  Oh, és majd elfelejtettem... Cassandra is veletek megy.

2.fejezet

Pénteken írtam volna meg, de nem volt rá lehetőségem... de most itt van és remélem tetszeni fog!

*Alec szemszöge*

-Újabb őrrel gyarapodunk!-mutatott a melette álló vörös hajú lányra-Cassandrának azonban szügsége lenne egy kiképzőre, ezt a feladatot pedig Alecre bízom.

Cassandra gyönyörű volt, még egy vámpírhoz képest is. A finom vonásai és a látszólag törékeny teste... ahw, egyszerűen káprázatoa volt. 

Azt éreztem, mint amikor először találkoztam Elsa-val.

-Szóval ennyi, oszoljatok!-intett Aro.

-Alec, elmegyünk Heidivel vadászni, később jövünk, oké?-rohant oda hozzám szerelmem.
Igen, ő külön járt vadászni, hiszen vegetáriánus, ami annyit tesz, hogy állati vérrel táplálkozik. Heidinek pedig megtetszett ez az életmód, úgyhogy ő is így él már pár hónapja. Azóta járnak együtt vadászni.
-Persze,menj csak!-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Cassandra pedig villám sebességgel termett ott mellettem.
-Szia!-villantotta meg ragyogó mosolyát.-Mikor kezdjük?
-Mi-mit?-kérdeztem dadogva, nagyon zavarban voltam.
-A "kiképzést"-mozgatta fel-le a behajlított mutató-, és középső ujját.-Szerintem nincs rá szükség, de tudod, Aro ragaszkodik hozzá.
-Jaaa, hogy azt... most. Gyere velem!
Elvezettem a palota gyakorló termébe, ahol bele vágtunk a kiképzésbe. Erős volt, és gyorsan tanult.
***
A 2 órás -ahogy ő mondta- időpocsékolás után  ragaszkodott hozzá, hogy kísérjem el vadászni.
-Szóval, eljönnél velem? Kérlek, nem ismerem a környéket, és amúgyis, annyira unatkoznék.Na?
-Oké, menjünk-beadtam a derekam, csak mert annyira szépen kért, és mert annyira jól nézett ki.
Az északi erdőbe mentünk pár favágót a halálba segíteni. Elsa és Heidi a nyugati erdőbe
járt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fogunk velük összefutni, az elég kínos lenne, mivel a menyasszonyom eléggé féltékeny.
Egy fáról ugrottunk le, és vetettük magunkat a favágóra. Rábukkantunk a családjára , akik szintén az erdőben éltek, de őket meghagytuk, hogy legközelebb is eljöhessünk ketten a romantikus hangulatú erdőbe. Legalábbis én ezért javasoltam, hogy ne együk meg őket. Persze ezt nem vállaltam ilyen nyíltan.
Sétáltunk vissza, közben beszélgettünk.
-Nagyon köszönöm, hogy eljöttél.
-Szívesen, ez semmiség.
-De.. -közben neki döntott egy fának-én nem csak kiképzésemen vagy vadászatokon akarok veled találkozni.-megcsókolt. Gyengéd volt,és bár a vámpíroknak nincs testmelege mégis forrónak hatott.Visszacsókolni, vagy ellökni sem volt időm, mert valaki közbelépett.
-Állj!-mondta a hang határozottan.

1.fejezet

Az erkélyen álltam, és csak bambán néztem ki a fejemből, észre sem vettem, hogy valaki mögém lopódzik és hátulról átkarolja a derekam.

-Szia Édes!-súgta a fülembe kedvesem Alec. Igen, Alec Volturi, a Volturi testőrség rangos tagja.

-Jó reggelt!-fordultam vele szembe.

-Valami baj van? Olyan.. olyan zaklatottnak tűnsz.

-Nem, csak gondolkoztam.

-Ne füllents..Ne.

-Gondolkoztam az emberi életemen. Ennyi.-csaptak össze a tenyerem. Mostanában elég sokat jár a fejemben a múltam. Azon vámpírok közé tartozom, akik tisztán emlékeznek régi életükre. És hát nekem volt könnyű életem-nem mintha a többieké az lenne... Akkor egyikőnk se lene most itt- csupa fájdalom volt. 

-Ne foglalkozz a múltal, a jelen sokkal fontosabb-közben végigsimította arcomat-Na meg a jövő-megfogta a kezem, és a jegygyűrűmet kezdte babrálni-

"Elsa!Alec!" valaki nekünk kiabált egy alsó erkélyről.

-Itt vagytok?-ordított egyre hangosabban.

-Demetri? 

-Na végre. Gyertek a tárgyalóba, Aro gyűlést tart.

Alec-el lesiettünk a tárgyalóba, ahol már a többiek egy sorban álltak.

-Demetri, vagy ti nem ismeritek az óràt?-kérdezte Caius az ő szokásos pofátlan bunkó hangnemében.

-Bocsáss meg mester-szóltam Caiushoz.

-Csitt!-szólt kózbe Aro.-Szóval, azért hívtalak össze titeket, mert fontos mondanivalóm van...