3.fejezet

Tisztában vagyok vele, hogy még csak kedd van, de a síszünet miatt gyakorlatilag semmi dolgom nincs, szóval miért ne rakhatnám fel most? (Pénteken is lesz új) u.i. - Ebből nem csinálok rendszert (ahogy a síszünetből sem csinálnak) & sorry a pocsék fejléc miatt
*Alec szemszöge*
Elsa volt az.
-Te meg mit képzelsz magadról?-dühében Cas karját rángatta.-Mit csináltál a vőlegényemmel?-lökött egyet rajta
-Én... én csak... nem tudtam hogy ő a vőlegényed.
-És te Alec-pillantott rám dühtől izzó aranybarna szemeivel-hogy tehettél ilyet? A jegyesed vagyok... voltam.-mondta,majd hiper gyorsasággal elfutott...
-Gratulálok balfék, ezt jól elszúrtad!-vágta a képembe Heidi, aztán rohant Elsa után.
Egyedül maradtam a síró Cassandrával. Kínos csend volt amit utáltam... úgy éreztem vissza kell mennem a kastélyba, bocsánatot kell kérnem El-től, még akkoris ha nem akar látni. És meg kell magyaráznom.
-Én azt hiszem megyek!
-Alec-megragadta a karom- én őszintén sajnálom. Nem tudtam. Elmagyarázom én neki,nem akarom, hogy téged hibáztasson, igazságtalan lenne.
-Ne... inkább ne mondj neki semmit.-én is tovább álltam és amilyen gyorsan csak tudtam, úgy siettem a menyasszonyomhoz
Amikor megálltam a szobánk ajtaja előtt, elöntött a bűntudat. Fél napja beleszerettem egy másik nőbe (is)-bár nem vagyok benne biztos- és talán ő is belém. Nem helyes amit csinálok, és ezt nem tehetem vele, tudom. El kell folytanom az érzést.
Kopogtam. Vártam. A kilincs megmozdult-de csak Heidi volt az. A szobából sírás szűrődött ki, tudtam, hogy El volt az.
-Bemehetek?-sóhajtottam.
-Elsa, bejöhet ez a szemétláda?-kérdezte Heidi, közben pedig végig a szemembe nézett.
-B... Be-válaszolta sírva.
Heidi tágabbra nyitotta az ajtót.Elsa a francia ágyunkon ült egy halom zsebkendővel. Furcsa, hogy engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy bemessek a saját szobánkba. Heidi magunkra hagyott minket.
-Sze...-kezdtem bele
-Térj a lényegre-felállt hogy kidobja az elhasznált zsebkendőket, aztán visszaült egy méter távolságot hagyva közöttünk.
-Cassandra tényleg nem tudta, hogy jegyben járunk.
-Együtt dolgoztátok ki ezt a hazugságot?
-Ez nem hazugság...
-Persze-motyogta alig érthetően- Szereted?
-Nem.-nem tudom, hogy hazudtam-e...azt sem tudom, hogy pontosan mit érzek.
-Rendben. Most menj, át kell gondolnom.
-Ha azt akarod...-felálltam, majd kimentem. Jelenleg ezt tűnt a legjobb ötletnek.
A folyóson sétáltam, és Demetri jött velem szembe.
-Alec!
-Gyorsan Demetri, nem vagyok jó kedvemben.
-Hát... csak annyi. hogy Aro ismét hívatott. Gyere a tágyaló terembe.
-Jó, majd megyek. Még valami?
-Igen. Most gyere.
Sóhajtottam egyet, aztán a tárgyaló felé vettem az irányt, ahova Dem is velem jött.
Amint kinyitottam a magas, kétszárnyú ajtót, Cast pillantottam meg. Szívesen becsaptam volna az ajtót - dehát ezt ugye nem lehet...
-Mindenki itt van?-nézett körül Aro-Nagyon jó. Alec, el kell mennetek igazságot szolgáltatni... Svédországba. Valaki ott reméli, hogy nem fogunk rátalni... de persze téved. Dem, Lucy, Alec, csomagoljatok!  Oh, és majd elfelejtettem... Cassandra is veletek megy.