2015. február 11., szerda

4.fejezet

Még mindig csak szerda van. Nekem pedig csinálnom kellett valamit. Szóval, íme a trehány munkám gyümölcse.:D 
-Mikor indulunk, mester?-tette fel Lucy a kérdést, amire a válasz engem is nagyon érdekelt.
-Holnap délben. Nemis, hajnalban! Még valaki, kérdés?-körülnézett, de senki-Rendben. Menjetek a dolgotokra!-intett.
Akik eddig bent voltak, egy szempillantás alatt kinn termettek - köztük én is. 
Elmerültem gondolataim tengerében, amiből Cassandra húzott ki. 
-Sikerült megbeszélni?-a kezét óvatosan a vállamra rakta
-Khmm...-a szabad kezemmel lefejtettem a vállamról vékony ujjait.-Mondhatjuk úgyis.-közben az Elsa-val közös szobánk mellett haladtunk el
-Ha ''mondhatjuk úgyis'', akkor miért nem vagy vele?-kérdezte gúnyosan
-Mert elmegyek vadászni. Azért.
-Értem. Jó vadászatot.-befordult a keskeny folyosón, én pedig tovább mentem, egyenesen az északi erdőbe. 
***
Egy hatalmas fenyőn ücsörögtem, közben pedig a tűleveleket tépkedtem.
Igaz, hazudtam Cas-nak, de csak mert nem akartam, hogy mégjobban belemásszon az életembe. Amíg ő nem volt itt, annyira boldog voltam... Tönkretett mindent. Belépett az életembe, és beragyogta azt. De nem szerethetem, és nem csak azért, mert Elsaval ez vagy az lesz. Önös érdekből sem - A vámpíroknak egy igaz szerelmük van, és úgy gondolják, hogy ezt elsőre mindenki megtalálja. Aki pedig nem, mert továbblép, azt megvetik. És én ezt nem hagyhatom, rendkívüli tiszteletnek örvendek a vámpírok körében.
És ebbe nem ronthat bele egy olyan dolog, mint a szerelem. 
*Cassandra szemszöge*
Előhalásztam a kulcsomat, majd a zárba helyezve elfordítottam.
Lehuppantam az ágyra, a fülhallgatót beletettem a fülembe, és max hangerőn hallgattam a kedvenc számait.
Közben Alec-en gondolkodtam...az első olyan fiún akit nem tudok kiverni a fejemből. Egyszerűen képtelenség. A bájos arca, és a mély hangja -már amennyire egy tizenöt évesnek az lehet-... nincsenek rá szavak.
De ami a legbosszantóbb, hogy fogalmam sincs az ő érzéseiről. Néha úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne belém, máskor pedig olyan rideg... Megőrít a bizonytalanság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése